Több ellenzéki politikus is részt vett tavaly az „Írd alá” kampányban. Ez tekinthető egyfajta nemzeti minimum megvalósulásának?
Azt gondoljuk, hogy ha több párt egységesen fellép egy közös cél érdekében, ahogyan az Írd alá kampány esetében, az egy erős kezdetet jelenthet. Azonban ahogy korábban is említettem a negatív példákat, sokszor azt érezzük, hogy
az ellenzék a témával kapcsolatban egyet lép előre, kettőt hátra.
Amikor mi azt mondtuk, hogy legyen nemzeti minimum a határon túli magyarok ügye, pontosan erre a kettősségre hívtuk fel a figyelmet. Ez a magatartás továbbra is mérgezi a magyar társadalmat. Kampányunk nem egy naív akció volt, amelyet azért szerveztünk, mert azt hittük mindenki beáll mögénk. Az volt a célunk, hogy megmutassuk, a pártok körében mennyire nincs még nemzeti konszenzus a határon túli magyarok ügyében.
Lát pozitív elmozdulást az elmúlt harminc évben? Kirajzódik-e valamilyen nemzeti konszenzus a határon túli magyarok megítélésben? Magam is felvidéki vagyok. Néhány évvel ezelőtt még gyakran előfordult, hogy Magyarországra érkezve megkérdezték tőlem, „honnan tudok ilyen jól magyarul”. Mára ezt egyre kevésbé tapasztalom. Önök mit tapasztalnak? Eltűnőben van az általam vázolt jelenség?
Ez a lassú víz partot mos tipikus példája. Ahhoz, hogy egyáltalán itt tartunk, óriási erőfeszítésre volt szükség két világháború, az ország feldarabolása, valamint negyvenévnyi agymosás után. Először ki kellett játszani a társadalmat mérgező kádári cenzúrát. Egy évtizeddel az 1956-os forradalom eltiprása után a diktatúra működtetői egy musical forgatókönyvét kapták kezükhöz, amelyet engedélyeztek, mivel semmi rendszer bírálatot nem találtak benne. A lényeg azonban nem a szövegben, hanem a stáblistában rejtőzött, ahol a szocialisták merész szembenállóit találjuk. A film csúcspontja egy dal, melyet Latinovits Zoltán, Darvas Iván és Sinkovits Imre énekel, és amely áthallással, mégis félreérthetetlenül kritizálja a Kádár-rendszert perceken keresztül. Képzeljük el, mit szólhattak a pártközpontban, amikor ez a mű nem csak országos sikert aratott, de még Buenos Aires-i filmfesztiválon is elnyerte a zsűri tetszését. Hasonlóan szellemes volt Jancsó Miklós, aki ’56 tizedik évfordulójára az 1848/49 forradalom utáni megtorlásokról és rémtettekről készített filmet. A következő nagy pillanat harmincegy évvel ezelőtt volt, amikor a Hősők terén több, mint százezren tüntettek szolidaritásból az erdélyi magyarokért és a Ceauesescu-rezsim ellen. Ezután felgyorsultak az események, aminek eredményeként Antall József már tizenöt millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. A nemzetpolitika nagy dátumai közé tartozik 2001 is, amikor az Országgyűlés megszavazta a státustörvényt. Három évvel később azonban kopogtatott 2004. december 5-e, ahol amikor a magyar társadalom még hallgatott az olyan gyűlöletkeltőkre, akik nézetei ellen az előbb említett filmek készítői morálisan küzdöttek.
2010-től kezdve haladunk előre. A kérdésben megfogalmazott eset is ezt mutatja. 2022 ezért is lesz sorsdöntő.